Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 25.

Olvassuk: Lukács 11:1—4.

»Uram, taníts minket imádkozni!« (Lukács 11:1.)

Sok imádságnál az a baj, hogy csupán bizonyos, megszokott imádságokat ismételgetünk. Az állandó imádságoknak csak akkor van értékük, ha belefonódnak a magunk személyes imádkozásába. És komolyan veszszük azt amit gondolunk vagy mondunk. Az a lényeg, akár mondjuk, akár csak gondolatban éljük át az imádságot, tudatában vagyunk Isten jelenlétének, velünk való törődésének és segítőkészségének. Az imádságban mintegy kitárjuk önmagunkat Isten vigasztalása, ereje és vezetése felé.

Igazán nincs semmi különleges helyre szükségünk ahhoz, hogy imádkozni tudjunk. Imádkozhatsz, miközben az utcán mégy, vagy egy autóban ülve várod a zöld jelzést; igen jól lehet imádkozni olyan munka közben is, ami nem teljesen költi le figyelmünket. Igazán nem okos dolog az imádkozásnak ezeket az áldott lehetőségeit elmulasztanod, amikor olyan könnyen adódnak.

Akárhol vagy, akármit csinálsz, gondolj mindig Isten jelenlétére s hagyd nyitva életed minden ablakát, hogy Isten Lelke zavartalanul beszélgethessen a te lelkeddel. S ha ez gyakorlattá fejlődik nálad, magad is meg fogsz lepődni, hogy mennyi áldást jelent majd mindennapi életedben.

IMÁDKOZZUNK: Drága Uram, formálj át engem imádkozó életté, hogy mindig érezzem tudatosan jelenléted és nyitva legyen szívem vezetésed előtt. Ámen.

— Maga a munka is imádsággá lesz, ha Isten akarata szerint végzem azt. —

Alton T. Ralph, Wisconsin

27