Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1970-05-01 / 3. szám
PÉNTEK, MÁJUS 22. Olvassuk: Máté 6:1—6. »Aki a Felségesnek restekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az.« (Zsoltárok 91:1.) Kisleány koromban egy folyó mellett lévő park közelében laktunk. Szirtes hegylánc szegélyezte a folyót. Az egyik szírt csúcsa alatt barlang volt. Nehezen lehetett oda jutni, de valahányszor oda mentem, ott mindig nagyon közel éreztem magam az Istenhez. Később a barlang megszűnt »rejtekem« lenni. Serdülőkoromban ez a kifejezés más jelentést nyert, miután a zsoltáríró fenti szavait megismertem. Az lett a »rejtekem«, amikor Isten színe előtt lehettem lélekben. Miután hallottam egy a vitézségéért kétszeresen kitüntetett fiatal katonatiszt bizonyságtételét, újból kellett értékelnem a kifejezés jelentését. A 91 zsoltárt felolvasva a tiszt így szólott: »Ezek igaz szavak.« Az ő »rejteke« sem egy bizonyos hely volt, sem pedig valamiféle biztosíték afelől, hogy testi sérüléstől vagy a haláltól védve lenne. Az ő »rejteke« Isten jelenléte és a halálos veszedelem közepette az Ő társasága volt — bármi is történt körülötte. IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten, köszönjük, hogy velünk vagy. Bár úgy látnánk a veled való kapcsolatunkat, hogy mindenkor tudatosan a Te szeretetedben kell maradnunk. A Jézus nevében kérünk. Ámen. — Milyen fontos biztosnak lennünk afelől, hogy mindig minden körülmények között Isten jelenlétében vagyunk! — Griffiths Iluth, Illinois 24