Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 23.

Olvassuk: Lukács 2:41—51.

»Nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglaltosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?« (Lukács 2:49.)

Nyolcadik osztályos koromban megyei versenyt nyertem a »Törődj a magad dolgával« című szónoklatommal. Nem én írtam, csak megtanultam és elmondtam. Ez volt az első mondat: »E világon azért megy sok minden rosszul, mert valaki nem törődik a dolgával.«

Természetesen itt az egyén saját teendőjére vonatkozik a »dolgával« kifejezés. De kibővíthetnénk az értelmet s így is mondhatnánk az »0 dolgával«, értve alatta a mennyei Atya Jézus által emlegetett dolgait. Ez az emberről az Urra viszi át a hangsúlyt; a mi dolgunkról az Isten dolgára.

Jézus ezt mondta: »Amiként engem küldött az Atya, én is aképpen küldelek titeket.« Miután Jézus azért jött, hogy az Atyja dolgaival törődjék érthető módon ezt a törődést tőlünk is elvárja. Ez a kötelességünk.

Ha Isten dolgaival törődünk, Ő is törődik a mi dolgainkkal. Gondoljuk meg, mi történne, ha dolgainkat Reá bíznánk! Az Ő kormányzása alatt életünk olyan gazdagsággal lenne tele, amit csak Isten adhat.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, segíts abban, hogy ma a Te dolgaid legyenek számunkra a legfontosabbak, s hogy keressük és cselekedjük a Te akaratodat. Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

— Isten dolgát teszem első helyre az életemben? —

Jjucas H. William, California

26