Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 13.

Olvassuk: Ésaiás 55:6—11; Apostolok Csel. 4:5—13.

»így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.«

(Ésaiás 55:11.)

Ausztráliában ügyesen dobja a bumerángot a bennszülött. Ahogy eldobják, megfordul a levegőben és pontosan az eldobóhoz tér vissza. Persze a bumerángot eredetileg vadászatra használták. Nagyszerű eszköz volt a madár és más vad megkerítésére.

Isten igéjének pályafutása is hasonlít a bumeránghoz annyiban, hogy visszatér az Úrhoz, és közben eléri azt a célt amire Isten kiküldötte: meggyőzi az embert arról hogy bűnös, hogy Jézushoz kell fordulnia, mert különben menthetetlen, arról hogy Krisztusban bűnbocsánatot, örök életet talál az Őbenne hivő.

Isten miránk bízta igéje üzenetének továbbterjesztését. Megígérte, hogy velünk lesz, amint tanúbizonyságot teszünk arról, hogy mit szól az Ur. Bár ezt mi elvállaltuk, mégis sokszor nagyon gyenge hatása van bizonyságtételünknek, mert a magunk tehetségére támaszkodva szólunk. Az Urra támaszkodjunk és az Ő igéjét szóljuk, ne a magunk bölcselkedését.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, segíts, hogy ne maradjak csendben csak azért, mert félek szólni, de attól is óvj hogy számomra jelentőséggel nem bíró szavakat ismételgessek csak. Bízom Benned hogy Te megmutatod mit kell szólnom, s hogy így a Te üzenetedet adhatom tovább másoknak. Ámen.

— Amikor Istenben bízunk, igéje szánkban üzenetté lesz mások felé. —

Walker G. Winifred, Ausztrália

lfc