Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 14.

Olvassuk: Lukács 10:38—42.

»íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz...« (János Jelenések 3:20.)

Egy kivándorló sokra vitte új hazájában, de azért sohasem felejtette el, hogy mivel tartozik édesanyjának és óhazai egyházának. Egy napon azt a szomorú hírt kapta, hogy édesanyja meghalt. Azonnal levelet írt a kis hazai gyülekezetnek, amelyben kérte, hogy a saját költségén, édesanyja emlékét új templomablakkal örökítsék meg, ezzel a felírással: »Egy Márta nevű aszszony pedig befogadd Őt házába.« (Lukács 10:38.) — Édesanyjának neve Márta volt.

De ez nem csak emlékfelírat lett, hanem figyelmeztetés is arra, hogy Jézust mindnyájunknak személyesen kell befogadnunk az életünkbe. Az emberi élet veszedelembe rohan mindaddig, amíg a Megváltót, a Szabadítót be nem fogadjuk.

De hogyan tehetjünk meg ezt? Jézus azt mondja: »Imé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz...« Jézusnak nyissuk meg életünk és otthonunk ajtaját. Jézusban higyjünk, mint egyedüli Megváltónkban. Jézust kérjük, hogy uralkodjék életünkben.

IMÁDKOZZUNK: Uram jöjj és tisztíts meg engem véreddel! Befogadlak életembe, nem csak vendégemnek, hanem Uramnak. Te légy az Ur vágyaimban, célkitűzéseimben és indulatom felett. Segíts Szent Lelkeddel, hogy alázatosan szolgálhassalak. Ámen.

— Kinyitottad már életed ajtaját Krisztusnak? —

Dando E. Norman, Anglia

16