Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 12.

Olvassuk: Apostolok Csel. 8:26—40.

»Az Urnák angyala pedig így szólt Fülöpnek: Kelj fel és menj dél felé, arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. Ekkor felkelt és elment.« (Apostolok Csel. 8:26—27.)

A szolgálat nem kényelmes dolog. Különösen nem, ha az Ur Jézusnak akarunk szolgálni. Aki a kényelmet keresi, annak kár is erre az útra elindulnia.

Kényelmes emberekre Jézusnak nincs szüksége. És ezt nem úgy mondom, mint szépenhangzó prédikációt, hanem mint személyes megtapasztalást a magam életéből.

Valamikor sokszor mentem át éjszaka idején is a Duna jegén, ahol egy kilométer széles volt a folyó, amikor egy-egy szolgálatról haza kellett jutnom. De ezt nem panaszként mondom, hanem nagy hálaadással. Már nem vagyok fiatalember. Közel vagyok hetvenedik életévemhez. Sem Jézus ügyéért, sem embertársaim szolgálatában és az érdekükben tett fáradozásokban nem alkudozom a kényelemmel.

Az Ur Jézus sem tette érettem. Nem volt kényelmes dolog otthagynia a menny minden dicsőségét. Nem volt kényelmes az istáló és a jászol. Nem volt kényelmes a názáreti ácsműhely. Nem volt kényelmes dolog, amikor időnként még arra sem volt alkalom és hely, hogy fejét nyugvóra hajtsa.

IMÁDKOZZUNK: Uram, add, hogy szolgálatra hivó szavadra mindig igennel tudjak válaszolni és szemem nyitva legyen embertársaim bajainak felismerésére, mégha áldozatot és erőfeszítést is jelent az. Ámen.

— Az Ur nem ígért nekünk kényelmes életet. — Dr. Eesedy Aladár, Tahi, Magyarország

14