Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 11.

Olvassuk: Márk 11:20—26.

»Jézus pedig felelvén monda nékik: Legyen hitetek Istenben!« (Márk 11:22.)

Szabállyá tettem az életemben, hogy kora reggel bezárkózom irodámba és zavartalanul töltök időt Istennel való társalkodásban.

Egy reggel éppen a szőnyegen ültem, hátam a falnak támasztottam, fejem lehajtottam, hogy kiöntsem szívem Isten előtt, amikor hirtelen ki vágódott az ajtó. Négyéves unokám robbant be rajta, s miután jól becsapta maga után, mellém kuporodott, fejét az ölembe rejtette, s eszébe se jutott, hogy felnézzen és meglássa arcomon a boszankodást. Csak annyit mondott: »Jöttem, hogy Isten Papával beszélgessek.«

Elgondolkodtam. Én is azért jöttem, hogy Istennel beszélgessek. De én tele voltam aggodalmokkal, panaszokkal, félelmekkel. Ahogy végig gondoltam unokám viselkedését, rájöttem arra, hogy talán többre mennék, ha ilyen gyermeki bizalommal dobnám oda magamat minden terhemmel együtt Isten ölébe, s hagynám azokat ott Ő előtte.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts szavadon fogni Téged, amikor imádkozunk. Tudjuk, hogy Reád vethetjük minden terhűnket, mert Neked gondod van reánk, megváltott gyermekeidre. Taníts hittel imádkozni, s hadd tapasztalhassuk meg, hogy minden lehetséges a hívőknek! Ámen.

— Reménységem az Urban van: ebben a tudatban fogok élni ma! —

Alphonse E. S., Panama

IS