Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

»Az Ur adta, az Ur vette el; áldott legyen az ő szent neve.« (Jób 1:21.)

Két testvér egy hideg, szürke délután kiment a temetőbe, hogy megkeressék egy elhunyt barátjuk sírját. Éppen mielőtt a sírhoz értek volna, egy sírkőfeliratot pillantottak meg, ami igen nagy hatást tett reájuk.

Egy ötéves kisfiú sírfelirata volt ez:

»Isten szeretetet adott nekünk;

És kölcsön adott valakit, hogy szeressük.«

A szülők minden fájdalmuk ellenére keresztyén módon fogták fel veszteségüket. A sírfelirat mutatta, hogy ismerték Istent és elfogadták az Ő akaratát.

Ha úgy tetszik, nevezd ezt az esetet véletlennek, de az Isten nagyon sokszor éppen akkor, amikor lelkileg szükségünk van reá, különös módokon szól hozánk.

IMÁDKOZZUNK: Uram, hálát adok minden lelki tapasztalatért, amely akkor ér hozzám, amikor különösen szükségem van reá. Taníts meglátni az élet dolgai és esetei között a Te vezérlő és gondviselő kezedet, s adj mindig erőt elfogadni akaratodat. Ámen.

— Az Istenre hallgató szív mindig megtalálja a reménységet és lelki erőt, bármilyen körülmények között is. —

Howard B. Mavis, Louisianna

VASÁRNAP, MÁJUS 3.

Olvassuk: II. Korinthus 4:7—15.

S