Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 4.

Olvassuk: Zsoltárok 119:97—106 és János 5:37—47.

»Az én lábam szövétneke (lámpása) a te igéd, és ösvényemnek világossága.« (Zoltárok 119:105.)

Egészen fiatalon vendége voltam egyszer egy igen komoly keresztyén embernek, aki már sok bajon és nyomorúságon ment keresztül élete során. De idős korára valahogyan sikerült neki felülemelkednie nehézségein és egész lényéből valami különös fény és és derű áradt.

A Bibliáról beszélgettünk. Arra kért, hadd nézhesse meg az enyémet. Büszkén mutattam neki szinte új és gyönyörűen megőrzött bibliámat. Lassan, elgondolkodva, forgatta lapjait és csendesen így szólt: túlságosan is tiszta!

Azután megmutatta nekem az övét. Az bizony alaposan alá volt huzgálva, összejegyezgetve és a lapok széle sötét volt az ujjai nyomától. Azt mondta szelíden: »Ez a könyv volt az én erőforrásom. A Biblia magán kell hogy hordozza a használat nyomait, ha azt akarjuk, hogy életünkön is ott legyenek a Lélek nyomai és jelei.«

A Biblia utolérhetetlen »best-seller«, a legtöbb példányszámban elterjedt könyv világszerte, mondogatjuk büszkén. De vájjon olvassák-e is? Mert csakis ez számít.

IMÁDKOZZUNK: Uram, óvj meg attól, hogy túlságosan tiszta vagy túlságosan beporosodott legyen a Bibliám. Mozgósítsd akaratomat, hogy mindig kész legyek felnyitására és buzgó olvasására. Adj rajta keresztül erőt és bölcseséget, hogy életem a Te mentő szeretetedről tanúskodjék mindig. Ámen.

— É'letelemem-e Isten Igéje, ami nélkül nem is tudnék élni? —

Petherick B. Vilmos, Florida

6