Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

SZERDA, ÁPRILIS 29.

Olvassuk: Ap. Csel. 20:28—35.

»Jobb adni, mint venni.«

Szerencsétlenségünk, hogy mások iránti szeretetünket nem tudjuk kifejezni. Megvan az érzés a szívünkben, csak attól félünk, hogy félreértenek, ha annak kifejezést adunk. így inkább visszahúzódunk, ahelyett, hogy a bensőnkben élő szeretetünknek látható formát adnánk. Aztán némelyekben az elnyomót érzések egyszerűen kihaltnak, míg másokban úgy törnek ki, ahogy az egyáltalán nem kívánatos.

Pál az efézusiaktól búcsúzott. Úgy érezte, nem fogja többé látni ottani barátait. Ezért kiöntötte előttük szívét s többek között ezeket mondta: »Mindezekben példát adtam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondoskodni és megemlékezni az Ur Jézus szavairól, mert ő mondta: Jobb adni, mint venni.«

Minden bizonnyal mondhatjuk Pálról, hogy egy ilyen végső búcsúnál a legmélyebb meggyőződését fejezi ki. Ő itt az adást hangsúlyozza. S mi magunk is felfedezzük nyomában, hogy önmagunknak szeretetben való odaadása az életnek pilléres igazsága.

IMÁDKOZZUNK: Minden jóknak adója, kegyelmes Istenünk, az áldozattosság leikéért könyörgünk, ami nélkül az életünk nem lehet áldott és örömteljes. Jézus nevében. Ámen.

— Mint keresztyének, azokat követjük, akik örömmel adnak. —

Mortonson Kenneth, IUinois

62