Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 30.

Olvassuk: Efézus 4:25-től 5:2-ig és II. Korinthus 5:19.

»Isten Krisztusban megbékéltette magával a világot.«

A karácsonyi történetben a legszívmelegítőbb üzenet az, hogy Isten minden vágya az emberrel való megbékélés. A szakadékot Ő maga hidalja át akkor, amikor saját Fiát adja az emberiségnek.

Megbékélés a legáldottab szavak egyike a keresztyén szótárban. Meglágyítja a keserű szívet, elsöpri a rosszindulatot; tudatára jutunk annak, hogy nem vagyunk többé senkinek sem ellensége.

Férj és feleség válófélben volt és éppen afelől kellett dönteni, hgy egyetlen gyermekük — egy nyolc éves fiú — kinek a gondjai alatt legyen. A bíró kérdezte a fiút: »Anyáddal vagy apáddal szeretnél-e élni?« »Mindkettővel« — felelte könnyek között a fiú. A gyermek szívfájdalma megérintette az apát is és az anyát is. Megértették, hogy semmiféle úgynevezett »összeférhetetlenség« nem rombolhatja le annak a fiúnak az életét, aki mindkettőjüké.

Ha szívünket kiöntjük Isten előtt bűnbánatban, Ő kész a hallásra és a megbocsátásra. És megbékeltet magával bennünket a Krisztusban.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Atyánk, tisztítsd meg szívünket minden gyűlölettől, rosszindulattól, gonosz gondolattól. Segítsd a világ hatalmait arra, hogy békességre és ne háborúra munkálkodjanak. A béke fejedelmének nevében kérünk. Ámen.

— A népek megbékéléséhez a mi erőfeszítésünk is ^szükséges. —

Wood Herbert, Ontario

S3