Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 17.

Olvassuk: János ev. 5:10—19.

»Jézus pedig így felelt nekik: Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.«

1966-ban, mikor az Amerikai Egyesült Államokban folytattam tanulmányaimat, alkalmam volt résztvenni egy konferencián, amelyet a szabadságra hazatért miszszionáriusok tartottak.

A többek között résztvettem egy istentiszteleten, amelyet azokért ajánlottak fel, akik hosszú misszionáriusi munka után most mentek nyugalomba. Itt nem csak azokat láttam, akik sokáig hűségesen dolgoztak, de sok fiatalt is, akik készültek, hogy mennek Krisztus nevében szétosztani tehetségüket. Mély meghatottságomban csak imádkozni tudtam hazai egyházamért Amikor a jelentéseket hallottam a koreai munka eredményéről felbátorodtam azon, hogy az Ő lelke dolgozik ott is a misszionáriusokon és a koreaiakon keresztül. Ő egyesíti őket arra a feladatra, hogy nyissák meg az ajtót azon testvérek számára, akik szomjuhoznak a »jó hírre«, és arra is, hogy el tudják vinni hozzájuk az Isten Igéjét.

IMÁDKOZZUNK: Krisztus segíts, hogy tanítványodként élhessek, és szeressem felebarátaimat. Ne tűnjék fel nekem semmi olyan egyszerűnek amit másért kell tennem. Áld meg azt az embert, akinek csak egy pohár vizet is adhatok a Te nevedben. Ámen.

■ — Milyen nagy ajándék az, hogy Istenért azokat a

feladatokat is meg tudjuk oldani, amelyek erőnkön felül vannak. —

Chun Cho San, Korea

50