Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 18.

Olvassuk: János ev. 17:20—26; János ev. 17:3.

»Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.«

Mikor Istennel beszélgetünk imáinkban vagy istentiszteleteinkben imádjuk, hitünk különbözősége nem sokat jelent. Függetlenül attól, hogy mely fajtához, vagy nemzethez tartozunk, a mi mennyei atyánk számára egy család vagyunk. Soha meg nem kérdezi melyik felekezethez tartozunk.

A Fiji szigetekben ez újból bebizonyosodott, mikor felkérésére az ápoló apácák és egy szerzetes, a férjem meg én közösen énekeltünk karácsonyi éneket a több mint 500 főt számláló leprás betegeknek.

Az apácák hat különböző nemzetnek a tagjai voltak s együtt szolgálták a Fiji-, Számoa-, Salamon szigeti valamint a indiai, tongai, gilbertesi, kínai és európai származású betegeket. Sok hitfelekezetet és nemzetet képviseltünk ott. Mikor a szavak elhalkultak, igazi istentiszteletnek és imának a hangulata fogott el bennünket mindnyájan egyszerre éreztünk, hogy mennyire az Atyáéi vagyunk. Mesterünk imája az egész földön visszhangzik, mikor mondja: .». .hogy mindnyájan egyek legyenek.. .«

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyánk, Te vagy az élet, az igazság, az út; add, hogy benned élhessünk, általad tegyünk bizonyságot, és veled együtt járhassunk a Te utaidon. Ámen.

— A bennünk lévő különbözőségek el akarnak egymástól választani, de Isten azon dolgozik, hogy szeretetben és testvériségben egyesítsen bennünket. —

Austin h. Aliz, New Zeland

51