Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 13.

Olvassuk: Zsoltárok 34:1—8, János 12:20—26.

»Dicsőítsétek velem az Urat és magasztaljuk együtt az ő nevét.«

Az Isten dicsőítése által táplálkozik leginkább az ember lelke, és élesedik leginkább a lelkiismerete. A léleknek ez a ténykedése az, ami Isten valóságát és értékét bizonyítja. A történelem azt tanúsítja, hogy azok az emberek, kik Istent nem tisztelték, valami egészen értéktelen dolgot bálványoztak helyette. Tudnunk, és éreznünk kell Isten jelenlétét ahhoz, hogy szeretete az értékes élet csodáját művelje velünk. Csak szerető Atyánk tisztelete által teljesíthetjük a szeretet kötelezettségét. Ekkor leszünk fogékonyak felebarátaink szükségletei iránt is.

Az emberi életet csak az imádság teszi teljessé. Az imádság lényeges része a keresztyéni életnek, Isten saját képére formált teremtménye életének értelmet ad.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló szerető Atyánk, engedd, hogy jelenlétedet érezni tudjuk, és fogékonyak lehessünk a Szent Lélek iránt. Bár életünk vissza tudná tükrözni a Te fényedet, és bár vezetne ez másokat is arra, hogy megtaláják a Te világosságodat. Jézus Krisztusért, mi Urunkért, ki így tanított imádkozni: Mi Atyánk ki vagy a mennyekben... Ámen.

— Többet tudunk cselekedni, mint amennyit magunk is gondolnánk, ha nem felejtjük el, Isten gyermekei vagyunk. —

Robert F. McCömas, Meryland

41