Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 4.

Olvassuk: Jakab 4:1—10.

»Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.«

Sokszor fátyol takarja el szemünk elől Krisztust, az Isten-Embert, amint velünk járja az élet útját.

Gyakran a fajdalom könnyei homályosítják el szemünket. Csalódások úgy tüntetik fel, mintha messze lenne tőlünk. A rágalmazás vagy féltékenység goromba szavai elnyomják az Ő szelíd, békés hangját.

Az élet útján gyakran csak pislákolva ég hitünk gyertyája, de a bajok idején az Ő lelkének lehelle te felélénkíti a lángot. Mikor türelmünk fogytán van mások iránt szenvedést küld, hogy megértőbbek, szelidebbek, alázatosabbak tudjunk lenni embertársainkkal szemben. Ekkor nyilvánvaló lesz hogy az Ő nagy szeretete csodát visz végbe életünkben.

Sokszor nem vettük-é észre csodálattal, hogy mellettünk van, mikor szívünket hirtelen elöntötte az öröm, vagy mikor hitünk egyszerre megerősödött, vagy szeretet lett úrrá érzéseinken? Lassacskán rájövünk, hogy Ő irányítja életünket, erős kezével vezet és támogat. Míg végül tudjuk hogy Ő mindig velünk van.

A jövőben mindig jobban fogjuk hallani a hangját, és szívünkben égni fog az iránta érzett szeretet meg a Vele való élés örömének a lángja.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, taníts bennünket, hogy tudjuk meghallani szavadat. Segíts, hogy bárhova vezet az élet Útja, erezhessük a Te közelségedet. Ámen.

— Ha Krisztussal járunk, az Ő kegyelméből lélekben Hozzá hasonlók leszünk. —

Zook D. Ellrose, Pennsylvania

37