Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 3. Olvassuk: Cselekedetek 2:29—36, 4:33. »Es az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Ur Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mind­nyájukon.« Utolsó évét végző egyetemista mondta: »Egész éle­temen át otthonos voltam az egyházban. Az utóbbi hó­napok alatt erősen próbáltam krisztusi életet élni, de nem nagy sikerrel. Csak két hete kezdtem rájönni arra, hogy Jézus Krisztus valóban él és az mindent megvál­toztatott.« A diáklány változása az emberekkel való viszo­nyában mutatkozott meg . Magába zárkózott volt az­előtt és félt mások előtt kitárni szívét; félt, hogy valaki megbántja. Végül is mikor Jézus feltámadását a ke­resztyén hit központi tényének ismerte fel. Akkor e tapasztalata alapján az Ur élő jelenlétéből erőt tudott menteni arra, hogy az önmagával való elfoglaltság alól felszabaduljon és felszabadult életét meg tudja osztani azokkal, akik körülötte élnek. így, az első keresztyének nyomán, ez a fiatal hölgy Krisztus feltámadásának huszadik századbeli bizony­ságává lett. IMÁDKOZZUNK: Atyám, add, hogy Krisztus igéje és lelke éljen bennem. Ne hagyj azzal gyötrődnöm, hogy a magam leleménysségéből próbáljak élni. Krisz­tus élő jelenlétének erejével segíts, hogy szükségükben másokat tudjak szolgálni ma. Ámen. — Jézus Krisztus teszi megfelelővé az életünket. — Donald N. Bastian, Illinois 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom