Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1970-03-01 / 2. szám
CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 2. Olvassuk: János 14:1—7, Márk 16:7. (Jézus) »előttetek megy.« Micsoda nevezetes esemény! Krisztus, aki halott volt, megjelent élve. Nagypéntek sötétséget és szomorúságot hozott; a feltámadás napja vigasságot és örömet adott. A korai századokon úgy látszott mintha Krisztus evangéliumának és az új egyháznak az előhaladását bebörtönzésekkel el tudnák fojtani. De erőteljes ellenállás és üldözés ellenére Isten akarata győzedelmeskedett és az örömhír mind inkább terjedt. Amikor időnként az egyház és vezetői elmellőzték az egyenes és keskeny útat, Isten reformátorokat, szenteket, evangélistákat és prófétákat küldött. Ezek közül némelyeket megöltek. Krisztus mindig előttünk jár. Ereje elgördíti az akadályozó sziklákat. Evangéliuma ledönti az akadályokat. Az ő nevében folytatódik az emberi bűn ellen való küzdelem és épülnek a megértés és jóindulat hidjai. IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk, Atyánk, a megváltó Krisztusért. Ő előttünk ment, halálban és életben; halálban, hogy bűneink megbocsáttassanak, életben, hogy ihlessen és vezessen minket és feltámasszon a halálból. Megváltónk nevében adunk hálát, akinek szavaival így imádkozunk: »Mi Atyánk, ki vagy a menynyekben... Ámen. — Krisztus előttünk halad. Milyen híven követjük őt? — Clarkson K. Banes, Washington, D.C. 35