Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 12.

Olvassuk: Malakiás 3:6—12; Lukács 12:32—38.

»Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban...« (Malakiás 3:10.)

A tizennyolcadik század nagy prédikátora Whitefield György bővölködött áldásokban, javakban egész életén keresztül. Adakozásban is egyedülállónak látszott. Némelyek megjegyezték: »Elment az esze, túl sokat elosztogat.« Egy bölcs püspök, aki figyelemmel kisérte Whitefield életét és szolgálatát, a megjegyzésekre így válaszolt: »Remélem ez az esztelenség ragályos és másokra is át terjed.«

Amikor elkezdtem én is tizedet adni, bizonytalan érzéseim voltak, mivel nem kis összegről volt szó. Meglepetésemre, amikor a tizeden keresztül magamat is egészen adtam az Úrnak, nemcsak aggodalmaim múltak el, hanem kimondhatatlan örömet és megelégedést is szerzett számomra. Egyedülálló élmény lett számomra. Megértettem, hogy a mi mindenható Atyánk betöltötte rajtam is az Ő Ígéretét, úgy amint azt a Szent írásban elénk adja.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes és szerető mennyei Atyánk, hálát adok Néked a Te csodálatos ígéreteidért, amint elénk tártad azt a Szent írásban, adj nekem erőt és bölcsességet, hogy teljesíteni tudjam akaratodat és élni tudjak áldásaiddal, amiket oly bőségesen adsz a Téged szeretőknek. Jézusért, Ámen. _

— Isten kíván engem javaimmal együtt. —

Julius A. Christian, India

15