Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 19.

Olvassuk: Máté 6:9—15.

»Mert, ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok.« (Máté 6:14.)

Amikor lányom kicsi volt, egyszer egy kis barátnőjével úgy szórakoztak, hogy mindig becsengettek a szomszéd ajtaján, aztán elszaladtak. Egyszer csak az én ajtóm csengője is megszólalt és szomszédnőnk állott az ajtóban. Igyekezett, hogy uralkodjék magán és udvariasan elmagyarázta, hogy férje éjjeli munkás, igy nappal kell aludnia, amire képtelen, ha állandóan zavarják.

Előszólítottam kislányomat és megdorgáltam csintalanságáért. Azután megkérdeztem tőle: «Mit gondolsz, mit tegyek most veled?«

Bánatosan rám nézet és könnyes szemekkel és remegő ajkakkal könyörögve, ezt kérdezte: »Megtudnál bocsátani?«

Nyomban Isten megbocsátó szeretetére gondoltam. Amikor Őhozzá jövök minden bűnömmel, gyarlóságommal és tévedéseimmel nem bocsát-e meg Ő is nekem? Nem volt más választásom. Eleget tettem kislányom kérésének és szívemből megbocsátottam neki.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, bevalljuk neked minden bűnünket és rosszaságunkat és könyörgünk, bocsáss meg nekünk. Töltsd be szíveinket a Te szereteteddel, hogy mi is megbocsássunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek, mint ahogyan Te is megbocsátasz nekünk. Jézus nevében. Ámen.

— Vajon készek vagyunk-e mi is oly könnyen megbocsátani másoknak, mint amilyen könnyen mi esedezünk bocsánatért? — Duncan Daniel R., North Carolina

21