Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 12.

Olvassuk: I. János 4:7; 12.

»Legyetek annakokáért követői az Istenek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket.« (Efézus 5:1—2.)

Egyik unokám, akit nagyon szeretek, egyszer nagyon goromba volt hozzám. Büntetésképen szülei nem engedték el egy összejövetelre. A büntetést nem állt módomban megváltoztatni, de meg tudtam éreztetni unokámmal, hogy vele szenvedek. Mikor azt látta, bocsánatot kért tőlem és elfogadta zúgolódás nélkül a büntetést.

Krisztus úgy vezet bennünket bűnbánatra, hogy szeret bennünket és velünk szenved, amikor büntetést hozunk magunkra azzal, hogy megszegjük a természet és erkölcsi rend törvényeit.

Másokat is azzal tudunk Krisztushoz vezetni, hogy ha a dorgálás és a tanácsadás helyett szeretjük őket — megmutatjuk, hogy velük érzünk a csapásban, bánatukban és fájdalmukban. Ha megdorgálunk valakit gyengeségéért, az csak, megkeményíti a szívet. De ha azt látják a körülöttünk levők, hogy szeretjük őket és velük érzünk, az segít nékik megérezni Krisztus együttérző, velük szenvedő szeretetét.

IMÁDKOZZUNK: Add, Urunk, hogy eszközeid lehessünk abban, hogy mások is Hozzád térjenek. Taníts bennünket, hogy ennek elérésében tudjuk őket szeretni és terheiket hordozni. Áldd meg őket bűnbocsánattal és békességgel. A Krisztus nevében, Ámen.

— A szeretet ereje abban van, hogy mennyi áldozatra képes. —

Joshua N. Patrick, Nyugat Pakisztán

14