Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 13.

Olvassuk: Lukács 19:1—10.

»Zakeus pedig előállván, mondta az Urnák: Uram, ime minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.« (Lukács 19:8.)

Zakeus olyan ember volt, mint akiről C. S. Lewis így írt: »A megjavuló ember mind tisztábban látja ä gonoszt, ami még mindig benne van.«

Talán hibáinak valami homályos sejtése ösztönözte Zakeust arra, hogy látni akarta Jézust. És az is, hogy városában jóformán teljesen barátok nélkül élt és bizonyára a zsinagógában sem látták szívesen.

Amikor Jézus meghívatta magát a vámszedő házához, Zakeus megragadta az alkalmat. Jézussal szemtől szembe állva nem próbálta rejtegetni tévedéseit. Ezt mondta: »Ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.«

Jézus a szívünkbe hívatja meg magát. Zakeushoz hasonlóan örömmel fogadjuk-e őt, őszintén szembenézve a bűneinkkel és megfogadva, hogy életünkben rendbe hozzuk azt, ami most helytelen és rossz?

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten, könyörülj rajtunk és bocsásd meg bűneinket. Bánjuk és megvalljuk bűneinket bízva, hogy megbocsátasz nekünk. Vezess minket, hogy a Te erőddel tudjunk helyesebb életet élni, a Krisztus által. Ámen.

— Isten segítségével megpróbálok azzá lenni, akinek Ő akar engem látni. —

Pauline Shortridge, South Dakota

15