Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 11. Olvassuk: Máté 21:23—32. »Az pedig felelvén, monda: Nem megyek: de azután meggondolván magát, elméne.« (Máté 21—29). A fenti ige Jézusnak egy példázatából való, mely­ben egy apa két fiát hívja, hogy szőlőjében dolgozzanak. Jézus a főpapoknak mondta azt a példázatot azért, hogy megértesse velük, mennyire hasonlóak az első fiúhoz, aki azt mondta, hogy el fog menni dolgozni, és mégsem ment. Ez a történet rámutat olyan gondolkozásmódra és gyakorlatokra is, melyeket megtalálhatunk a magunk életében is. Megfogadjuk, hogy engedelmesek leszünk, de nem tartjuk be ígéretünket; Vagy nem vagyunk haj­landók arra, hogy időnként valami hasznos és nemes do­logra fordítsuk és aztán mégis elhatározzuk, hogy meg­tesszük. Mint Isten gyermekei, minden nap sokszor halljuk Isten szavát, de nem válaszolunk úgy, hogy engedelme­sen elvégezzük a szolgálatot. Minden nap szükségünk van bünbocsánatra nemcsak azért, hogy vétkeztünk, hanem azért is, hogy, sok mindent elmulasztottunk, ami reánk volt bízva. Ha Isten hatalmát és tökéletes voltát szemléljük, akkor meglátjuk a magunk gyönge és tökéletlen voltát. IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, ki vagy a mennyek­ben, hozzád jövünk és vallást teszünk bűneinkről. Alá­zatosan kérünk bünbocsánatért és tiszta szívért. A mi Megváltónk, Krisztus nevében, Ámen. — Az igazi megtérés visszaállítja a helyes kapcso­latot Istennel, és vágyat ad szívünkbe, hogy az Ő aka­ratát cselekedj ük. — Wynn Clara, Arkansas 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom