Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

»... És lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeábán, és Samáriában, és a földnek mind végső határáig.« (Ap. Csel. 1:8.)

A római birodalom aranykorában a keresztyén hit gyors elterjedése nem annyira a kiváló és megalkuvás nélküli igehirdetőknek volt tulajdonítható mint az egyszerű közembereknek. Ezek az égőszívű hitvallók házról-házra és utcáról-utcára menve bizonyságot tettek mindenki előtt, hogy milyen csodálatos erő vám az Ur Jézus vérében.

Az Ur Jézus igazi gyermekei és követői nem olyanok, mint a sportmérkőzések nézőközönsége: csak tétlenül ülnek, amíg mások az erejüket megfeszítve győzelemért tusakodnak. Az igazi hívő keresztyént arról ismered meg, hogy az maga is beáll a csatasorba, mint Jézus hitvalló tanúja.

Szavainkkal, tetteinkkel — és nem utolsó sorban a szeretetünkkel kell hogy tanúi legyünk Urunknak. Csak az szolgálja Krisztust igazán, aki másoknak is szolgál.

Messze, az egyik missziói munkaterületen valaki megkérdezte az egyik bennszülöttet, hogy hallotta-e valaha is az üdvösség örömhirét. Válaszában a feketebőrű bennszülött csak ennyit mondott: »Hallottam is, de legfőképpen láttam: láttam a misszionáriust krisztusi szolgálatában.«

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Te adod nekünk az életet és az áldást és arra kérünk Tégedet, hogy hadd lássák mások is bennünk Jézusnak szépségét... tiszta szívű és mennyei szent lényét... Ámen.

— Mikor mások felé szolgálsz, az Urat szolgálod. — Browning T. James, West Virginia

SZERDA, FEBRUÁR 21.

Olvassuk Ap. Csel. 1:1—8.

54