Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 11.

Olvassuk: Jób 1:1—5.

»Jób ... jóreggel felserkene és áldozik vala égő áldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az Ő szívükben! így cselekedik Jób minden napon. (Jób 1:5.)

Jób szívén viselte gyermekeinek lelki állapotát. Félve attól, hogy netán vétkeztek az Isten ellen, gyakran áldozott égő áldozattal értük — amint az engesztelés az ótestamentomi törvényben benne volt — kérve Istent, hogy bocsásson meg gyermekeinek.

Egy kedves keresztyén barátom írta nekem: »Azt kívánod, hogy Isten áldja meg gyermekeinket. Azt hiszem, hogy ez a kérdés a legfőbb problémája és rejtett aggodalma minden keresztyén szülőnek. Naponként azért kelek korábban, hogy legyen időm az imához. Reggelenként arra kérem az Urat, hogy adja meg nekünk azt, amit Ő jónak lát számunkra és őrizzen meg attól, ami kárt okozna lelkűnknek; tartson és vezessen minket azon a keskeny úton, amelyik az életre visz.«

Milyen ragyogó példa ez és keresztyén szülőik számára követésre méltó.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, taníts minket arra, hogy fontos legyen számunkra közeli kedveseink üdvössége. Kérünk, hogy Szent Lelked vezessen minket értük való imáinkban és a mi példamutató szeretetünkkel és tetteinkkel is közelebb hozhassuk Tehozzád őket. A mi Megváltónkért kérünk, Ámen.

— Az apai szeretet emlékeztetni köteles az Atya szeretetére. —

I’edakis George, Görögország

44