Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

»És lilének vele hét napon és hét éjszakán a földön és nem szóla egyetlen szót sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.« (Jób 2:13.)

Jób vigasztalói jót akartak. Hét nap és hét éjjel ültek hangtalanul a szenvedővel.. Amikor nyelvük feloldódott, óraszámra hibáztatták Jóbot és ezért nagy tévedésiben voltak.

Vigasztaló szavaik eképpen szóltak: Te most nagyon szenvedsz, biztosan sok a bűnöd is. Ezért nincs mentség számodra.

Ez már túl sok volt Jóbnak, ezért keserűen válaszolt: »Ti hazugságnak mesterei vagytok és mindnyájan haszontalan orvosok.«

Milyen éles a különbség Jób vigasztalói és Jézus Krisztus között, aki az ember nagy vigasztalója! Amikor Jézus ránézett az ágyhoz kötött beteg emberre, halljuk csak, hogy milyen vigasztaló szavakat mondott: »Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.«

IMÁDKOZZUNK: Atyám adj nekünk mély együttérzést, amint dolgozunk és emberekkel érintkezünk. Segíts minket megnyugtatni a bajbajutottakat és szeretettel körülvenni azokat, akiket bánat, vagy nyomorúság ért. A Jézus nevében, Aki a mi igazi vigasztalónk. Ámen.

— Csak a Szent Lélek segítségével tudunk igazi vigaszt nyújtani másoknak. —

Gumming Ross, Ontario

HÉTFŐ, FEBRUÁR 12.

Olvassuk: Jób 13:1—9.

45