Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 2.

Olvassuk: Máté 7:13—21.

»Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek az akarást is és a véghezvitelt is jótetszésből.« (Filippi 2:12—13.)

Volt egyszer egy műugró úszóbajnok, aki sok versenyt nyert meg. Egy napon azonban egy szerencsétlenségből kifolyólag elvesztette versenyképeségét, többé nem vehetett részt tevőlegesen a küzdelmekben.

Ekkor tanításhoz fogott: próbálta megmagyarázni tanítványainak a különböző testfordulatokat. Azok azonban nem értették meg. Rajzokkal próbálta hát átadni művészetét. Az sem sikerült.

Végül egy fiatal emberre lelt, aki értett a műugráshoz, s míg ez a fiatal ember gyakorolta a műugrást, a béna bajnok elmagyarázta, hogy hogyan végzi azt. A tanítványtíknak többé nem jelentett nehézséget megérteni az ugrás művészetét, mert nemcsak 'hallották, de látták is amit tenniök kellett.

Jézus komoly gyakorlattal nevelte tanítványait. Saját maga ábrázolta ki, hogyan kell emberi ajándékjiainkat felhasználni az ő követésében; s tőle, aki önmagát adta a kereszt oltárára, a tanítványok megtanulták, hogyan kell legdrágább javaikkal szolgálni az Istent.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, kitől mindenünket kapjuk, tarts meg bennünket Krisztussal való közösségben, hogy hűségesen használjuk Tőled vett javainkat szolgálatodban. Ámen.

— Hitünk következménye, hogy naponként gyakoroljuk adottságaink keresztyén módon való felhasználását. —

Detzer E. J., Kalifornia

35