Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 29.

Olvassuk: II. Tim. 4:1—5.

»Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiket és dicsőítsék a ti Atyátokat.« (Mát. 5:16.)

Egy áldott életű lelkésszel kerültem össze, mikor szomjúhoztam a vezettetésre. Aznap egy felejthetetlen összejövetel alkalmával rajta keresztül felelt Isten szükségemre, s változtatta meg életem folyását.

Húsz évvel később elmondtam ezt annak a lelkésznek, hogy milyen bámulatos hatást tett reám pásztori bizonyságtétele. Ő azt felelte rá: »Tudja: én nem birok visszaemlékezni erre.« Részéről ez magától értetődő bizonyságtevés volt. Annak a napnak a végére érve maga csodálkozott volna rajta legjobban, hogy valami nagy dolgot művelt. A vele folytatott beszélgetésben foglalt bizonyságtétel új irányban állította életemet, s erről neki sejtelme sem volt.

így van ez általában. Nem is gondolunk rá, mennyi jót tettünk, sem arra, hogy mennyi rosszat követhettünk el meggondolatlanul kimondott szóval, vagy pedig gyáva hallgatással, mikor szólanunk kellett volna. Mert jó és rossz egyformán megteszi hatását másokra. Legyünk ma a jónak tanúbizonyságai!

IMÁDKOZZUNK: Segély ma minket, Atyánk, egészen a Te közeledben élni. Hadd dicsőítsenek Téged szavaink és cselekedeteink, és sugározzanak fényt a jobbat keresők útjára. Megváltónk nevében, ki így tanított imádkozni: Mi Atyánk, ki vagy a menyekben... Ámen.

— Mindenkiről árad valamilyen hatás: vagy jó, vagy rossz. —

Medlock K. Melvin, Dél-Carolina

31