Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, SZEPTEMBER 16.

Olvassuk: II. Timotheus 3:10—17.

»De lesz egy nap, amelyet az Ur tud, se nappal, se éjszaka és világosság lesz az estvének idején.« (Zakariás 14:7.)

Életem nagy szükségleteiben mindig az Urban bíztam,, s soha sem csalatkoztam Benne. Az egyik ilyen dolog a nyugalomba vonulásomból származó problémák voltak. Féltem a nyugalomba meneteltől.

Mit tudtam mást csinálni, mint felnyitottam Bibliámat és azt a verset találtam, amint fent olvashattok. Micsoda Ígéretet tartalmaz ez az Ige. Szinte a jövőbe engedi nézni az embert, mely jövő nem homályos, hanem fényes és ragyogó.

És ez az életemben be is következett. Mert feleségemmel együtt a nyugalombavonulás éve alatt is megtaláltuk az életünk értelmét. így öregen is lehettünk fiatalok és szolgáló gyermekei annak az Urnák, aki életünk minden napján támaszunk volt.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten! Köszönjük néked, hogy szép napokat adtál megélnünk, áldott napokkal ajándékozol meg minket és jövőnket kezedben tartva gyönyörűnek ígéred. A Krisztusban vezess csak tovább. Ámen.

— Az élet minden körülményei között ott van Isten, aki vezérel bennünket. —

Wood Herbert, Ontario

18