Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 29.

Olvassuk: János 10:1—5.

»Akkor eljővén az Ur oda állott és szólitá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! (Sámuel I. 3:10.)

Az 1967-es világkiállítás alkalmával egy óriási, tiz számjegyből álló telefonszámot láttam, mellette egy nevet embemagyságú elektromos fényekből. Az emberek ezrei közül, akik az Expo területén voltak, egynek sürgős hivása akadt. Remélem, hogy ez az ember észrevette a jelzést.

Nem számit az, hogy hány billió ember él is a földön, Isten külön üzenetet küld misden egyes embernek. Fel kell ismerjem azonban a betűket, és számokat az elektromos jelzés alkalmával. És fel kell ismerjem Isten nyelvét, és jelzéseit is.

Victor Hugo »Nyomorultak« című regényében Istennek egy paphoz szóló üzenetét egy tolvaj jelentette, ki ezüstöt lopott. Számomra Isten szavát egy idegen jelképezte, az autóbuszban, egy egyetemi hallgató, ki az előadásokról való elmaradását magyarázta. Számodra lehet egy szó a főnöködtől, vagy egy bátortalan pillantás a kihordófiú arcán.

Figyelünk-e mindig Isten hívására?

IMÁDKOZZUNK: Kérünk, Istenünk nyisd ki szemeinket hogy meglássuk az emberek szükségeit. Adj füleket, hogy meghalljuk hívásodat a jó Samaritánus cselekedetekhez. Jézus nevében könyörgünk. Ámen.

— A mai napon figyelni fogom Isten szavát. —

Ethel Tilley, North Carolina

62