Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

VASÁRNAP, AUGUSZTUS 18.

Olvassuk: Efézusi Levél 2:13—22.

»Dicsérjétek az Urat! Dicsérem az Urat teljes szívből, az igazak környezetében és a gyülekezetben.«

(III. Zsoltár 1 verse.)

Nemrégen egy konferenciáról tértünk vissza és a vonaton ülve elgondolkoztam eme lelki alkalom kiváló pontjairól.

A földrajzi környezet gyönyörű volt. Hófedte hegységek köröskörül ott a bajorországi »Svájcban.« És virágzó zöld szőnyeggel voltak a völgyek beterítve. Itt-ott, mintha mesebeli tündérek tették volna oda, mézeskalács szerű bajor házak pihentek a fák alatt.

Lelkileg azonban még sokkal szebb volt a konferencia. Résztvevői számtalan egyházfelekezetből és különböző vidékekről valók voltak.

Mindennek ellenére azonban határozottan megéreztük, hogy egy közösen összekapcsoló lelkűiét — az Ur Jézustól — kötötte egybe a jelenlévőket.

Vita és kardcsörtetés még mutatóba sem volt. A feszült légkör helyett az Istennek békessége töltötte be szíveinket.

Milyen drága is az, amikor Istennek megváltott gyermekei együtt tudnak lakozni — békességes szívvel — és az összejövetel valóságosan nem egyéb mint igazi Isten tisztelet!

IMÁDKOZZUNK: Istenünk és Urunk, köszönjük a körülöttünk levő természetnek a szépségét. De mégjobban az Ur Jézusnak a szépségét. Add, hogy egyénileg is, meg gyülekezetileg is ezt a szépséget tükrözzük vissza! Az Ur Jézus nevében kérünk, Ámen.

— Lelki testvérekkel való közösség növeli a hitünket. _ Self D. Stanley, New Brunswick

51