Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

SZOMBAT, AUGUSZTUS 17.

Olvassuk: Ap. Csel. 4:19—31.

»Urunk... add meg a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a te igédet.« (Ap. Csel. 4:29.)

A Hálaadó imádság a mai bibliaolvasásunkban sokban emlékeztet bennünket azokra az énekekre és imádságokra, amelyek a Lukács evangéliumában találhatók Jézus születésének a történetében. A közös imádság hatalmas ereje árad belőle. Akik együtt imádkoznak, hisznek az imádság erejében és tudják, hogy Isten meghallgatja őket. Ezért dicsérik a mindenható Istent.

Hisznek abban, hogy Isten meg fogja ajándékozni őket a szólásban való bátorsággal. Azaz ők hirdetni fogják a megfeszített Krisztust, és így terjed a keresztyén hit és istenismeret. Mindezekben az a csodálatos, hogy az Atya a félénkséget bátorsággá változtatja át.

Amikor imádkozunk, a Szentlélek munkálkodik bennünk és általunk. S ez nemcsak a múltban volt így; ma is ugyanígy van! Ha Istennel találkozzunk az imádság által, az Ő Fiában való váltságban lesz részünk és a Szentlélekkel telítődünk meg. Ez a keresztyén élet, — s ez mindenkinek rendelkezésére áll, aki keresi és kipróbálja.

IMÁDKOZZUNK: Hallgasd meg imánkat, óh Urunk, telve dicsérettel és hálaadással. Teljesítsd a mi kérésünket a Te szent akaratod szerint és vezess bennünket a te tökéletes Ítéleted szerint. Áldj meg minket, könyörgünk, arra való törekvésünkben, hogy tenéked tetsző életet éljünk. A Krisztusért kérünk. Ámen.

— A félénkség bátorsággá válik, ha a szeretet legyőzi a közömbösséget. —

ifj. Maxvel Robert, Dél-Karolina

50