Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

KEDD, JULIUS 30.

Olvassuk: Máté: 10:39—42.

»Pedig én nem keresem az én dicsőségemet, van aki keresi és megítéli.« (Ján. 8:50.)

Egy játékcsapat kapitánya mondta egyszer a sportolóknak, hogy mindaddig, amig mindegyik játékos nem adja teljes erejét bele a csapat érdekébe először, mielőtt a saját dicsőségét keresné, sohse lesz alkalmuk rá, hogy a kitűzött díjat megnyerjék.

Ezt vonatkoztathatjuk az egyház életére is. Vajon előtérbe helyezzük-e egyházunk életét és érdekét a saját érdekeink előtt? Lehetnek kísértéseink, amikor úgy érezzük, hogy egyénenként talán többet tudnánk elérni, mint közösségileg, azonban ez nem mindig szolgálja az egyházunk érdekeit. Sokkal többet tudunk cselekedni együttesen, mint egyedül egyházunk érdekében.

Mikor Jézus a földön járt itzenkét tanítványt választott társául. Együtt dolgoztak. Annak dacára,, hogy Jézust is megkisérte a gonosz, sohasem törekedett a saját dicsőségére.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk köszönjük néked a Szentírást és szent Fiad tanítását. Segíts bennünket együtt dolgozni keresztyén felebarátainkkal és engedd, hogy egyházunk érdekeit mindenkor a saját' érdekeink elé helyezhessük. Jézus nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— Ha úgy dolgozunk, együtt, mint Krisztust követők, az egyházat segítjük egyházzá lenni. —

Beatrice B. Telfer, Ontaria

32