Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

SZERDA, JULIUS 31.

Olvassuk: János 15:1—8.

»Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon...« (Ján. 15:16.)

Egy ifjúsági konferencián, amelyen az elmúlt nyáron vettem részt, az egyik vezetö kérdése ez volt: »Miért megyünk mi a templomba?« A válaszok ilyenek voltak: azért, hogy barátainkkal találkozzunk, azért, hogy egy jó prédikációt hallgassunk, hogy örüljünk az együtt való éneklésnek, hogy kövessük a jószokást, hogy imádjuk Istent.

Tekintve, hogy közönséges fiatal felnőttek és nem theológusok, vagy hittantanítók voltunk, azt ajánlotta, hogy olvassuk a Máté 5:13—16, a János 15:1—17 és Fillipi 2:16 részeket a Szent írásból és emelkedjünk felette.

Ez megmutatta nekünk, hogy az egyház nem magáért van, hanem mint a föld sava és a világ világossága. Az a fa, amely gyümölcsöket terem. A világ tele van sűrű sötétséggel és problémákkal, azonban az egyház világosságot kínál és mire a világnak szüksége van — Isten szeretetét.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk köszönetét mondunk azért, amit az egyház jelentett a világnak az idők folyamán. Ámen.

— Milyen igaz lenne az egyházunk, ha mindenik tagja olyan igaz, vagy hamis lenne, mint én vagyok? —

Victor Zakhary, Lebánon

33