Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

SZOMBAT, JULIUS 13.

Olvassuk: Kolossé 1:9—20.

»Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.« (II Korinthus 10:5.)

Pál idejében a keresztyének megvetett kisebbség voltak. A pogány világgal azt a hitüket állították szembe, hogy Isten hatalma képessé teszi őket minden nehézség legyőzésére.

Ma az elvilágiasodott modern élettel, annak az Isten ismerete ellen kiagyalt bizonyítékaival és büszke akadályaival állunk szemben. Tudjuk, hogy ha minden gondolatot foglyul akarunk ejteni a Krisztusnak való engedelmességre, akkor valóban szükségünk van Isten erejére.

De az egység szükségének ilyen meglátása után is nagyon elevenbe vágóak a különbségek. Költséges és fájdalmas folyamat annak a megtanulása, hogy együtt gondolkozzunk, együtt beszéljünk és együtt cselekedjünk. így keressük az egységet, ami az Ő akarata.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Urunk, segíts azon örvendeznünk, hogy minket a szenvedésedben való részesedésre hívtál el. Add, hogy tudjunk jobban szeretni téged és éretted a testvéreinket, hogy minden dologban akaratodnak engedelmeskedjünk. Ámen.

— A háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet. —

Ivy Chou, Malája

15