Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

VASÁRNAP, JULIUS 14

Olvassuk: Efézus 4:17—32.

»Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.« (Zsoltárok 23:3.)

A változás és megújulás csodái történnek annak életében, aki Istennek megengedi, hogy benne dolgozzék. Péter, Pál apostol, Luther Márton és Wesley János tapasztalt ilyen átalakulást.

Mi ment végbe benned és bennem? Magamról egyszerűen ezt a vallomást tehetem: Magamat Krisztus világosságába helyezve megláttam a bűnömet, ami elválasztott Istentől s alkalmatlanná tett még arra is, hogy saját magammal éljek. Jóllehet hittem Jézus Krisztusban, de vonakodtam attól, hogy őt elfogadjam.

Az azóta eltelt évek alatt képessé tett arra, hogy szeresem őt és szűnjek meg szeretni azokat az önző célokat és élvezeteket, amelyeket valaha követtem. Új szívet adott nekem és úgy átalakított, hogy akkor érzem legjobban magam, amikor imádatban, imádságban lés a Lélek iránt való engedelmességben Istennel vagyok közösségben.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, mily csodálatos előttünk az, hogy Jézus Krisztus nekünk gyógyulást, megújulást és győzelmet hoz! Óh Urunk, folytasd bennünk kegyelmes munkádat, hogy legyőzve azt, ami a Krisztusban való élettől eltérítene, tudjunk a győzelem felé haladni. Az újjáteremtő Megváltó nevében kérünk. Ámen.

— Amióta Jézust bebocsátottam a szívembe, az élet többé nem lehet olyan, mint azelőtt volt. —

Donald E. Kohlstaedt, Washington

16