Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, JUNIUS 24.

Olvassuk: Máté 10:24—31.

»Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. (Máté 10:31.)

Egy októbervégi kirándulásán, Északmagyarország fenségesen szép erdőségeinek vadonjában eltévedtünk. Mérföldekre körülöttünk nem volt egy élő lélek kis csoportunkon kívül. Csak a szarvasbőgés hallatszott. Még a madarak is hallgattak. Izgalmas és félelmetes élmény volt.

Az életben gyakran megesik, hogy eltévedteknek érezzük magunkat és úgy érezzük, hogy a nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, kiábrándulásokkal,magunknak kell megmirlkóznunk.Ilytenkor az a veszély fenyeget minket, hogy elveszítjük Isten gondviselésébe vetett hitünket. Úgy érezzük, hogy túlságosan kicsiny pontocska vagyunk a világegyetemben ahhoz, hogy Isten törődjön velünk.

Ilyen esetekben a fenti ige nyújthat bátorítást, segítséget. Azzal biztat, hogy a világegyetem minden nagysága ellenére, még egy kis verebecske sem túlságosan kicsi ahhoz, hogy Isten gondot ne viseljen róla.

Az Ur Jézus meg arról biztosít, hogy a számára nagyon drágák vagyunk. Ő az életével fizetett a mi megváltásunkért.

IMÁDKOZZUNK: Áldunk és magasztalunk Uram a Te bölcsességednek, szeretetednek és gondviselésednek naponkénti bizonyságaiért, életünkben. Ha jön a kisértés, kérünk újítsd meg hitünket a Te személyes irányításodban. És segíts, hogy ezt a tapasztalatunkat azokkal közölhessük, akiket félelem környékez, vagy úgy érzik, hogy eltévedtek. Krisztus nevében imádkoztunk. Ámen. Csia E. Klára, Schweiz

57