Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, JUNIUS 23.

Olvassunk: 121. zsoltárt.

»Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Urtói van aki teremtette az eget és földet.« (121. Zsoltár 1. 2. verse.)

Ahogy beléptem egy gyönyörű kertbe és a szebbnél szebb fák és pompázó virágok megragadták figyelememet, lépéseimet meggyorsítottam, hogy közelebbről élvezhessem a természet szépségeit. Noha az árvácska, rezeda, százszorszép virágágyak gyönyörűen virítottak, mindazonáltal nem különböztek az én saját kertem virágaitól.

Amint kifelé indultam, a kapun belül, egy ciprus tövében egy kis felírást fedeztem fel, mely azt mondta: »Tekints fel, Orchideák!« Az egyik faágon különös, exotikus orchidea csoport virágzott, mit előzőleg, ahogy elhaladtam mellette, nem vettem észre.

Jézus barátait látogatta meg Bethániában. Mária a lábainál ült és hallgatta tanítását. Márta aki kiszolgálta az Urat, Jézushoz fordult és ezt mondta: »Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?«

Hányszor és hányszor esünk abba a kisértésbe, hogy valósággal rohanunk, hogy napi dolgainkat elvégezzük és nem állunk meg egy pilanatra sem, hogy szívünket imádságban Istenhez emeljük: Minden erő és szépség forrásához.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, hogy úgy rendezzük napi dolgainkat, hogy áhítatunk legyen az első. Adj erőt általuk, hogy megállhassunk a megpróbáltatásokban és kísértésekben. Ámen.

— Az imádságban töltött idő bölcs befektetés. —

Steams Barker Ruth, Florida

56