Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JUNIUS 20.

»Mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.« (Galata 3:28.)

Két évvel ezelőtt a guatemalai hegyekben egy kis keresztyén csoportot látogattam meg. Templomuk öreg, testetlen épület volt. Amint a baltákkal kifaragott padban ültem, szemem odairányult a többiek felé. Ott jöttek az asszonyok, és csendben helyet foglaltak az egyik oldalon. A férfiak pedig tisztességgel és áhítatosan a másik oldalon gyülekeztek össze.

Amikor az Ige olvasására került a sor, nekem nem volt Bibliám, és így az egyik bennszülött csendesen odaült mellém, és odatartotta szemem elé a Bibliáját, hogy én is tudjam olvasni.

Elgondolkoztam. Mit jelképez ez?

Majd rátekintettem ennek a csendes, alázatos bennszülöttnek az arcára. Aztán a többiekre. És akkor láttam meg, hogy a keresztyén hit nem azon múlik, hogy milyen ékes és szép a templomépület. Sem nem azon, hogy milyen pompásan vannak az emberek öltözve. Sem nem pedig azon, hogy milyen színű a bőrük.

És akkor kezdtem megérteni az Ur Jézus tanitását, hogy az Ő nevében mindnyájan egyek lehetünk valóban.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, nyisd meg szemeinket, hogy úgy lássuk másokat, mint ahogy Te láttad őket. Bocsás meg, amiért elhanyagoltuk azokat, akik Teáltalad testvéreink. Taníts bennünket, hogy mi is úgy szeressük felebarátainkat, amint Te szeretted őket. Ámen.

— »Szeressük egymást, gyerekek, mert minden percért kár« —

Tyner R. Max, Texas

53