Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, JUNIUS 21.

Olvassuk: Lukács 15:11—20.

»Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk.«

(János közönséges 1 levele 3:1.)

Az elveszett pénzdarab, az eltévelyedett bárány, a tékozló fiú — különböznek ugyan, de egyben megegyeznek: mindhárom elveszett, és mind a három kimondhatatlanul drága és értékes volt a tulajdonos szemében. A pénzdarab elgurult a sarokba. A bárány oktatlanul eltévedt. És az önfejű fiú eltékozolta minden vagyonát.

Vegyük csak a tékozló fiút! Dacosan és ész nélkül elpocsékolta mindenét, pénzét, tisztaságát, becsületét, egészségét, és mindenét... De amikor bűnbánó szívvel visszatért az Atyához, mekkora szeretettel fogadja az apja! Várakozó szeme már messziről meglátja, elébe siet, és szívére öleli a méltatlan, de bűnbánó és könnyező gyermekét.

Milyen tisztán példázza ezzel Jézus az Atya szeretetét! »Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az Ő kegyelme az Őt félők iránt.« Mindazoknak, akik bűnbánó szívvel Őhozzá járulnak, Isten ma is drága és teljes bocsánatot kinál az Ur Jézus által.

Jöjj, Testvérem, Te is az Ur Jézushoz!

IMÁDKOZZUNK: Szerető mennyei édes Atyánk az Ur Jézusban: köszönjük minden drága ajándékodat, de leginkább az Ur Jézust, Akiben üdvösségünk, megváltásunk, örök életünk és a mi legdrágább nyereségünk van. Dicsérünk és áldunk Tégedet, szent nevedben, Ámen!

— »Világíts nekem Jézus, hogy mindig lássalak!« —

Forman M. Margit, Ontárió

54