Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

SZERDA, JUNIUS 19.

»Monda néki Jézus, Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? aki engem látott, látta az Atyát. Mimódon mondod ezért te: mutasd meg nekünk az Atyát?« (János 14:9.)

Egyszer a tanító kérdést intézet az első osztályos gyerekekhez, amint azok el voltak merülve a rajzolásban: »Mit rajzoltok?« Egyik kicsike így válaszolt: »Istent!« Meglepődve ránézett a tanító, és megkérdezte a kis nebulót, »Gyermekem, Istent nem látta senki sem — hogyan gondoltál arra, hogy Őt lerajzold?« Derűs mosollyal csak ennyit válaszolt a kicsi: »Hát mostmár majd megtudják, hogy néz ki Isten!«

Láttad te Istent? Meg tudod Őt mutatni a világnak? Jézus azt mondta, hogy aki Őt látta, az látta az Atyát. Mert Jézus azért jött, hogy kijelentse nekünk Istent. Igen, Istent, Aki gondot visel a mezők liliomaira, és az ég madaraira. És aki szeretetét kívánja Reád is sugározni — az Ur Jézuson keresztül.

Voltál Te már Jézusnál? Ismered már Őt? Ha még nem, akkor sietve gyere immár, mert minden készen van: karjai tárva várakoznak Reád is! Jöjj úgy ahogy vagy!

»Amint vagyok, sok bűn alatt... De mert hallom hívó szavad... Mert értem áldozád Magad... Bárány Jézus, jövök!«

IMÁDKOZZUNK: Drága Jézusunk, köszönjük, hogy Te kijelentetted nekünk az Atyát, hívó, szerető varakozó megváltásával. Vonjál mindnyájunkat Tehozzád, Urunk, Szent nevedben, Ámen.

— Sugározzuk másoknak Jézus szépségét. —

Bowen H. Ruth, New Jersey

52