Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 14.

Olvassuk: Kolossé 1:12—17.

»Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.« (Zsoltárok 19:2.)

Sokszor utaztam országunk északkeleti részébe, Samanába. Egyszer tengeren utaztam, oda, holdvilágos éjszakán. A szemeim előtt kitáruló táj csodálatos volt. Az öböl és a samanái félsziget szépsége Istenről és az Ő teremtő munkájáról beszélt. Úgy tetszett, hogy az öböl esüstös vizével, magas hullámaival, a félsziget zöld hegyeivel és nyurga kókuszpálmáival Teremtője dicsőségét zengte.

Azóta is valahányszor végignézhetek egy-egy tájon, felindul a lelkem és érzem az Ur jelenlétét. Az Ő imádásának egyik formája ez.

Kétségtelen az, hogy Isten beszél hozzánk a természeten át. Pál apostol azt mondta, hogy a természetben látni lehet az Ur »örökkévaló hatalmát és istenségét.«

IMÁDKOZZNUK: Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked áldásaid sokaságáért. Segíts meglátnunk jelenlétedet a természet műveiben, mert azok jóságod és szereteted nyilvánvaló megnyilatkozásai. Segíts minket megértenünk és megbecsülnünk a természetben végzett munkád lelki jelentését és segíts, hogy tudjunk ahhoz méltók lenni. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

— A Szent Lélek segít abban, hogy megbecsüljük Istennek a természetben megnyilatkozó teremtői nagyságát. —

Perez Nicolas Obispo, Dominikai Köztársaság

16