Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1968-01-01 / 1. szám
HÉTFŐ, JANUÁR 15. Olvassuk: Zsoltárok: 95:1—6, János 1:1—5. »A hegyeknek magasságai is az övéi, akié a tenger és ő alkotta is azt és a szárazföldet is az ő kezei formálták.« (Zsolt. 95:4,5.) Amikor Napoleon a Földiközi Tengeren át Egyiptomba ment, az egyik istentagadó tiszt kezdte gúnyolni a vallást. Napoleon felmutatott a csillagos égre és így szólt: »Hogy magyarázza meg ezeket?« Két évvel ezelőtt Svájcban élve a 95-ik zsoltár e szavai gyakran eszembe jutottak: »A hegyeknek magasságai is az övéi.« Felettem tornyosultak a hófedte Alpesek. A mi űr-korszakunkban hatalmas méretekkel növékedett annak a bizonyossága, hogy a világmindenség nem zűrzavar (káosz), hanem világrend (kozmosz). Sokan azok közül, akik még nem hajlandók hitet vallani Isten létezésében, belátják, hogy a világmindenséget nem lehet megmagyarázni a természetben benne levő célszerűség elismerése nélkül. Az űr-kutatások világosságában állandóan növekszik csodálatunk és ámulatunk Isten teremtői munkája iránt. A vallás több mint logika. Milyen szerencsések vagyunk, hogy szerethetjük Istent anélkül, hogy meg kellene értenünk az Ő világmindenségének minden titkát! IMÁDKOZZUNK: Istenünk, aki számunkra ezt a csodálatos világot alkottad, vedd el lelkünk homályosságát. Hadd ismerjük fel jelenlétedet a körülöttünk levő természet világában és lelkedet mi magunkban. A Jézus nevében kérünk. Ámen. — A teremtmény mögött, amit látunk, ott van a Teremtő, aki láthatatlan. — Harlow S. Ralph, New York 17
