Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 12.

Olvassuk: I Mózes 21:14—20; Máté 11:25—30.

»Meghalló pedig Isten a gyermeknek szavát«.

(I Mózes 21:17.)

Abban a korban, mikor Ábrahám élt, nagyon fontosnak tartották, hogy egy férfi családja ne haljon ki. Mikor Ábrahám és Sára arra a következtetésre jutottak, hogy nekik már nem lehet gyermekük öreg koruk miatt, Sára férjének adta egyiptomi származású szolgálóleányát, Hágárt, hogy annak ágyasa legyen. így született Ismael.

Később azonban Sárának mégis született egy kis fia: Izsák, és így a féltékenység szörnyű indulata vett erőt rajta. Végülis rávette Ábrahámot, hogy űzze el Hágárt és Ismaelt a háztól.

A sivatagban való bolyongás után végül minden élelmük elfogyott. Akkor Hágár egy bokor alá fektette Ismaelt, hogy ne a szeme előtt haljon meg. Isten azonban közbelépett, gondoskodott számukra ételről és italról. így Ismael életben maradt.

Sok kisgyermekes édesanya magára marad: férje meghal, vagy hűtlenül elhagyja. Ezeket az édesanyákat igen nagy felelőség terheli, hogy gyermekeiket felneveljék, és sokszor szinte emberfeletti módon próbálnak azoknak szükségeiről gondoskodni.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, könyörgünk azokért az édesanyákért, akiknek egyedül kell gyermekeiket felnevelni. Ne engedd, hogy elcsüggedjenek vagy kétségbe essenek, Ámen.

— Az élet küzdelmeiben mindig számíthatunk Isten jelenlétére és segítségére. —

Wayman Florence, Wisconsin

14