Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 13.

Olvassuk: II Mózes 2:1—10.

»íme én veled vagyok és megőrizlek téged bárhová mész.« (I Mózes 28:15.)

Nagyon kevés feljegyzés maradt fenn Jochebedről, Miriám, Áron és Mózes anyjáról. Tudjuk, hogy kockáztatta a saját életét és veszélynek tette ki családját azáltal, hogy a zsidó újszülött fiuk megölését elrendelő parancsot kijátszotta.

Az a tény, hogy Mózes számára kosár-csónakot készített, rámutat Jochebed néhány előnyös jellemvonására, a találékonyságára, szorgalmára, szeretetére, bizalmára, hitére és bőlcseségére. A kis kosár-csónak elkészítése után beletette abba a csecsemő Mózest és a folyó partján a nádasba biztos helyre helyezte el. így ment el onnan, maga mögött hagyva Miriámot, hogy figyelje a fejleményeket.

A gondviselés útján Jochebed Mózes »dajkájává« lett. Kétségtelenül felhasználta az áldott alkalmat arra, hogy vallásra tanítsa gyermekét. Ki más taníthatta volna meg arra, hogy népével együttérezzen? Jochebed befolyása olyan volt fiára, Mózesre, hogy az ő befolyását még most is érezzük.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, hálát adunk Neked, keresztyén édesanyáinkért, akik minket Felőled tanítottak. Add, hogy mi is hűségesen tanítsunk másokat a Te irtaidra. Ámen.

— Ki tudja felmérni az istentfélő anya gyermekére gyakorolt nagy horderejű befolyását? —

Clifford Walter, Iowa