Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 11.

Olvassuk: I. Korinthus 13.

»Isten családot teremt az egyedülállónak.« (Zsoltárok 68:6).

Szomszédunk két éves kisfiát valósággal elbűvölte az otthonukban levő kandalló. Egy nap, mikor édesanyja a telefonnal volt elfoglalva, elhatározta, hogy a hamut széthordja a ház különböző részeiben. Több órai munkába került rendbehozni azt, amit a kisfiú pár perc alatt véghezvitt. Aznap este, a családi áhítat alatt, a kisfiú idősebb testvére így imádkozott: »0 Isten, segítsd meg Jancsit, hogy ne menjen bele ismét abba a piszkos hamuba.«

Az otthon, éppúgy mint az egyház, olyan egyénekből van összetéve, akik hibákat követnék el, tévelyegnék és sokszor el is buknak. De másrészt szeretik egymást és imádkoznak egymásért. Mindegyiknek a tette akár jó, akár rossz — nagy hatással van a család többi tagjára.

Abban az otthonban, amelynek fundamentuma Krisztus és az Ő Egyháza, mindig megtalálható a megbocsátás, nagylelkűség és megértés szelleme. Az ilyen otthonban valóságos szentély, ahol a családtagok egyetértésben, összhangban, és szeretetben élnek együtt.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük, hogy együtt élhetünk, növekedhetünk és imádkozhatunk. Add, hogy otthonunk a Te Egyházadnak képmása, békesség, öröm és keresztyén testvériség helye lehessen. A Krisztus nevében, Ámen.

— Krisztus jól érezné-e magát a mi otthonunkban?

Ward WTilliani Arthur, Texas

13