Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 22.

Olvassuk: Lukács ev. 4:14—22.

»Mert nem azért küldte az Isten az Ő fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassék a világ általa.« (János ev. 3:17.)

A mai változó világban az emberek vallásos felfogása is változik. Egyes egyházak vagy vallási közösségek, amelyek régebben nem sokat törődtek vagy gondoltak az emberiség 'kérdéseivel, ma legalább is, ha nem is sokat csinálnak, de bizonyos részvéttel vannak az emberiség kérdései iránt és a felszinen tartják azokat.

Az Ur Jézus evangéliuma mindig azt erősíti meg, hogy Isten szereti a világot és ma is tevékeny a világban. Ő tőle jön minden kezdeményezés, amely az ember és a társadalom megváltását szolgálja a szeretet és céltudatosság egységében az Isten akaratának megfelően.

A keresztyén ember reménysége a jövőre nézve az Isten ma is jelenvaló és mindenre kiható erején alapszik. Az Isten miniket hív, hogy használjuk ezt a mindenre elégséges hatalmát, és hirdessük, hogy az Istennek gondja van az emberre bárhol is legyen az a világon. Nekünk, mint egyháztagoknak az a kötelességünk és elhivatásunk ebben a világban, hogy az emberi élet kérdéseit úgy kezeljük, hogy azon keresztül a világ tudja meg — és el is higyje — hogy az Isten törődik az emberiséggel, mert Ő gondviselő Isten

IMÁDKOZZUNK: Légy áldott Atyánk azért a szép teremtett világért, amelyet a mi számunkra teremtettél. Ámen.

— Minden szolgálatunkban, amit a Jézus nevében végzünk, az emberek az Isten munkáját látják ebben a világban. __ Anderson H. Gerald, Filippi-sziget

55