Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 23.

Olvassuk: János ev. 15:12—17.

»Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.««

(János ev. 13:35.)

Egy nyugdíjas lelkipásztor nem keresztyének között élt egy városkában. Ugyancsak abban a helységben élt egy fiatal ember, akinek igen rossz híre volt az emberek között. A lelkipásztor súlyos operálás után sokáig feküdt a kórházban. Egy este ez a rosszhírű fiatal ember is meglátogatta, és ágya szélére ülve beszélgetett vele. Sőt, fel is ajánlotta, hogy bármiben is, ha segíthet, szívesen áll a lelkipásztor szolgálatára.

Az emberek, akik ugyanakkor látogatták a lelkipásztort, igen csodálkoztak azon, hogy ez a rosszhírű fiatal ember is ott van a látogatók között. De a fiatal ember így szólt a csodálkozókhoz: »Én szeretem ezt az öreg embert. Ő valahogy egészen más. Ő mindig int és figyelmeztet engem egy tisztességes életre.«

Amikor a következő napon ismét meglátogatta a lelkipásztort, így szólt: »Meg vagyok győződve, hogy a keresztyén élet a legjobb élet.«

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk! Taníts meg minket olyan alázatosan élni ebben a világban, mint az Ur Jézus élt. Adj erőt, hogy úgy járjuk mindennapi életünk ösvényeit, mint ahogy Ő járta. Segíts minket egy olyan életre, amelyen keresztül mások is megláthatják az Ur Jézust és elfogadják, mint az ő életüknek a Megváltóját. Ámen.

— Micsoda kegyelem az, hogy a Krisztus szeretetét mutathatom meg másoknak az életemen keresztül. —

Benjwmin Albert, India

56