Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 20. Olvassuk: I Péter 1:3—9. »Áldott az Isten... Aki az Ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket, élő reménységre, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.« (I. Péter 1:3.) Korán reggel volt Jeruzsálemben, amint csendben követtük a vezetőt, a golgotái sírüreghez. Megtudtuk, hogy ezt a sírboltot készítette el arimathiai József a saját maga családjának. És hogy ebbe az üregbe helyez­ték Jézust a halála után. Szavait ezzel fejezte be: »Nincsen Ő itt! Feltáma­dott! És az Ő hatalmas szava majd minket is előhív majd a sír fogságából.« Szótlanul hallgattuk a vezetőnk szavait. Gondola­taink megteltek örömmel és hálával azért, hogy Jézus valóban feltámadott. Lelkünk élő reménységgel szár­nyalt a magasba. Bizonságunk lett afelől, és teljes bi­zonyosság — Őérte élni nem hiábavaló igazán. A mi életünk nagypénteki sötétségébe Jézus újra meg újra hozzánk intézi szózatát: »Kelj fel!« Szent akaratával és hatalmával újjászül bennünket is — élő reménységre! IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Atyánk, örvende­zünk Húsvét boldog híradásának, mert a Sátán hadai nem győzhetik meg a Te győzelmedet. Köszönjük Né­ked az Ur Jézus élő hatalmát. Ámen. — A krisztusi élet nem hiábavaló. Kitte V. Alvin, Ohio 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom