Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 1.

Olvassuk: Máté 10:32—40.

»És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám.« (Máté 10:38.)

Az egyik Dél-Indiai egyetemnek egyik tanulója bámulta a filozófia professzorának fegyelmezett életét és egyszer így szólt hozzá: »Uram, követője szeretnék lenni önnek. »A becsületes hindu professzor így válaszolt: »Miért akarna ön az én követőm lenni, mikor én tőlem van sokkal nagyobb is, az Ur Jézus Krisztus.«

Később ez a tanuló, ahogy a Bibliát olvasta és az által megtalálta a legnagyobb örömet és békességet, amelyet Isten az Ur Jézusban nyilatkoztatott ki, átadta magát Jézusnak és Ő lett az ő Ura.

Istennek sok szentje saját magát áldozta fel, hogy Krisztusról beszélt másoknak. Istvánt megkövezték, ő lett az első keresztyén vértanú. Sokan a missziói mezőkön adták és áldozták fel életüket Krisztusért, előre tudva és mégis vállalva a szenvedést és a mártiromságot.

Legyen életünk rövid vagy hosszú, mi is hozhatunk áldást mások életébe a mi bizonyságtevő életünk által.

IMÁDKOZZUNK: Jövel Szentlélek és töltsd be szívüket azoknak, akik hűségesek Tehozzád. Legyen a Te tökéletes szereteted mivelünk életünk minden napjaiban és még halálunkban is. Ámen.

— Jézus mondotta: »Ha valaki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt!« —

Joseph Íj. Verasammy, Trinidad

34