Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 2.

Olvassuk: Márk 12:1—12.

»Ezt az írást sem olvastátok: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?«

(Márk 12:10.)

Jézus élete nem látszott rendkívülinek sokak számára, akik kapcsolatba kerültek vele. Saját családja félreértette: azt hitték, hogy nincs eszénél, (Márk 3:21). Barátok s akik először hittek benne, később csalódottan visszavonultak és nem jártak többé vele (Ján. 6:66). Még a tanítványok szükebb köre sem volt képes önmagától felfogni lénye mélységét: az Atya külön kijelentése volt szükséges ahhoz, hogy Isten ama Krisztusát ismerjék fel benne. (Mt. 16:17).

Ma is így van ez! Jézus Krisztust és munkáját könynyü semminek állítani. »Hol van az ő eljövetelének ígérete? »Mi lett a keresztyénség 2000 év alatt?« »Nincs szükségünk reá: nála nélkül is lehet az egyén és társadalom egészséges!« — így szólnak a mai kételkedők és hitetlenek. Valóban ma is csak a Szent Lélek belső megvilágítása alapján mondhatja Őt úrnak bárki is (I. Kor. 12:3).

IMÁDKOZZUNK: Amikor a látszat szerint ítélünk, s talmi értékeket igaz gyöngyöknek gondolunk, Téged pedig, Megváltó Urunk, jelentéktelennek minősítünk, jöjj a te Lelkeddel hozzánk, s ne hagyj nyugtot, amíg kárnak és szemétnek nem ítélünk mindent a te mindent túlhaladó ismereted nagyságáért. Ámen.

— Krisztus forradalmi Evangéliuma odaszentelt tanítványságot igényel. —

Rast M. János, Dél Karolina

35